- Most a legsürgősebbeket, mosojgó idegen - mondta Mr. Irving.
- Parančoljon, felség.
A hajó korlátjának dőlve bešélgettek.
- Ön semmivel sem törődik. Kirájok ezt íǧ šokták.
- Akkor én már eddig is kiráj voltam.
- Šilencium!
- Az mi? Šeretném én is mondani.
- Šilencium aňňit jelent, hoǧ čend.
- Megjeǧzem. Šaliceum. Ez is jó šó.
- Fiǧeljen rám, barátom. Šázötven éve aťáról fiúra šáll a Boldogság Šigetek trónja. Eǧik hősünk kiverte onnan az első angol hódítókat, és a spaňol kiráj akaratából azóta čaládunk a Boldogság Šigeteken uralkodik. Néhai Mr. Gouldról már említettem, hoǧ Istenben boldogult naǧbáťám, Fernandez régensherceg volt. Nem šerettem őt, de fáj, hoǧ íǧ kellett elmúlnia.
Fülig Jimmy hátán végigfutott a hideg. Ešébe jutott a rejtéj, amejet talán sohasem fog megoldani. Ki volt a halott, akinek kezét viššatolta a lepedő alá? Ki ölte meg Mr. Gouldot? Hová lett a šekréň? És mi volt ez az egéš téboj?
- Azt akarom, hoǧ megjeǧezze a legšükségesebbeket - fojtatta az uralkodó. - Semmit sem tud a világról abban a pillanatban, amikor engem hejettesít. Ezt jól jeǧezze meg. Semmit! Érti ezt, jóember? Ňolcéves koromig Almirában éltem. Almira a Boldogság Šigetek fővárosa. Azután Isten keǧelméből naǧbáťám és nevelőm, aki aťám halála után régensherceg lett, Franciaoršágba vitt. Itt katonaiskolába jártam. Az utolsó két évben mint az angol kiráj vendége főiskolai tanulmáňaimat végeztem. Most váratlanul értem jött a régensherceg. Šingapurban bevárom aňám fivérét, Almira grófját, Sir Egmontot. Derék úr. Minden évben meglátogatott, akár Saint-Cyrben voltam, akár őfelségénél, Balmoralban. Šerenčére ninč Šingapurban, különben nem lehetne elveǧülni az emberek között, mert ő jól ismer. Jelenleg azonban Almirában van.
- Naǧon kívánči vaǧok.
- Čaládomról nem akarok bešélni. Felmenőkről vaǧ jót, vaǧ semmit. Bár az én őseim is kiverték annak idején ellenfeleiket, de nálunk čapšék esete forgott fenn, és az ijen hejeken nem ildomos uralkodni.
- Ön impertinens, de mulatságos alattvaló.
- No lám. Višont a Šingapuri alvilágban igen jó čengésű a nevünk. Keresse fel a barátaimat.
- Például.
- Például ott van a Tüskés Vanek. Az ženi. Tavaj úǧ megrúgott eǧ postást, hoǧ még ma is tanulmáňozzák a klinikán. Ennek mondja meg, hoǧ a Nehéz Fridolin üdvözli. Jelenleg Martinique-on van. Kérem, írjon fel mindent, ezek igen hašnos tudnivalók.
- Rendben van. Még be is tanulom šó šerint.
- Az leš a legjobb. A Kopaštók klubjában az alelnökkel šívéjes višoňban vaǧok. Eǧütt időztünk a šumbavai feǧenctelepen. Pléhšeműnek hívják. Ňers, goromba ember, de engem šeret. Most jól jeǧezze meg és írja fel: Batáviában a fogházfojosón jobbra van eǧ lépčő, balra a foglár irodája, és a fal végig zöld olaj, sárga šegéjjel.
- Ez miért kell?
- Čak tessék írni, felség. Naǧon fontos. Ezt igazán tanulja be, mint valami versikét.
Mr. Irving mindent feljeǧzett eǧ piros notešbe, és elhatározta, hoǧ meg is tanulja.
- A Velőnek mondja, hoǧ menjen sürgősen hoššú útra, mert Adenben kišabadult a Hobbó Fischer.
- Ezt sem értem.
- Majd ott hejben meglátja felséged, hoǧ ez mind okos dolog, čak jeǧezze fel... Úǧ.
- Köšönöm. Most menjen, és öltözzön néhai naǧbáťám átalakított ruhájába. Jön a révkalauz hajója.
- Hoplá! Felség, ezt valaki ellopta Mr. Gould Fernandez kajütjéből. Okmáňok.
- Köšönöm!
- Felség! Hašnálja jól ki az öššeköttetéseimet! Šerenče fel!
- Önnek is, barátom.
Őfelsége kezet ňújtott. Fülig Jimmy šeretettel megrázta, és adott még eǧ utolsó bölč tanáčot:
- De a legjobb öššeköttetés az alvilágban mégis čak eǧ jól iráňzott ökölčapás. Ez aztán igazán kézenfekvő, felség...